A jégkorong története

A hoki megnevezést az angol hooked-bol (görbített, hajlított) származtatják. A vélemények az elnevezés kapcsán eltérőek voltak, mert sokáig több szakértőnek és sportág kutatónak az volt a véleménye, hogy a hockey elnevezés a francia le hocquet (pásztorbot) elnevezésből alakult ki.
Mindezek ellenére tudni kell, hogy a játék nem angol eredetű. Az angolok ugyanis csak egyszerűen bandy-nek nevezték és a kezdetleges játék szabályait az öreg kontinensen látottak szerint alkalmazták. Mindenesetre az biztos, hogy a sportág szorosan összefonódik a korcsolyázással, mert az úttörőknek először a jégen siklani kellett megtanulniuk.

A jégkorongozás pontos eredetét tekintve csak különböző feltevésekre alapozható. Már a rómaiak is játszották az indiai eredetű gyeplabdát, amely valószínűleg e játék őse. Az idevágó első írásos feljegyzések egészen a XII. századik nyúlnak vissza. A korabeli krónikások leírásai alapján azért, hogy a katonák a téli időszakban a befagyott tavakon könnyedén közlekedjenek, csontokat erősítettek a bakancsaikra. Ennek a módszernek az eredményeként jelentősen felgyorsult a jégen való közlekedés és e módszer elterjedése tekinthető a korcsolya, a korcsolyázás őskorának. A XVI-XVII. században, Hollandiában a jégkoronghoz hasonló játékot már játszottak a jégen, erről festmények és rézkarcok tanúskodnak. Németország északi részén már a XVI. században hivatalos jelleget kölcsönöztek a jégen való játékoknak., mert ott már ezen megmérettetések szabályok szerint zajlottak. Fokozatosan ezek a játékok elterjedtek Angliában, Belgiumban és Franciaországban is. Az angolok például a labdarúgásból és a rögbiből kölcsönözték a jégkorong ősének tekinthető játék szabályait. Érdekesség, hogy az angolok által bandy-ként megnevezett játékot napjainkban is művelik, többek között Svédországban, Finnországban, Norvégiában és Dániában. Ezen játék során a csapatokat tizenegy-tizenegy játékos alkotja, a szabályzat pedig, amely szerint játszanak sokban hasonlít a labdarúgásra alkalmazott szabályokra. Az angol gyarmatosítás során az angol katonák a bandy-t Kanadába is magukkal vitték.

A mai jégkorongozás őse Kanadából származik. Kb. száz éve Quebecben egy kanadai város melletti William erőd parancsnoka egy téli napon az unatkozó katonáknak azt a parancsot adta, hogy seprűkkel tisztítsák meg az udvaron a befagyott lefolyókat. Nem sejthette, hogy ezzel egy új sportág kialakulásának kedvezett. Az egyik katona kergetni kezdett a jégen egy kis fadarabot a seprűjével. Ehhez a többiek is kedvet kaptak. Két csoportot alakítottak ki, saját térfelükön húztak egy-egy vonalat, megkezdődött a játék. A játék célja az volt, hogy a két csapat eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassa. A játék kitört az erőd falai közül, és rájöttek arra, hogy korcsolyával gyorsabban üldözhetik a fadarabot. Később a fa lapos, tömör gumikoronggá változott. A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt; az Egyesült Államokban, majd Angliában is hódított. Európában az angolok mutatták be először St. Moritzban. 1860 telén a kanadai Kingston város kikötőjében állomásozó angol Royal Canadians Rifles gyalogezred kilenc katonája csapatot alakított, amely az ezred nevét viselte. Az edzéseket a kikötő jegén tartották. Ezzel egyidoben több más kanadai városban is alakultak bandy csapatok. Az ezután következő lépés a különböző ezredekben alakult csapatok közötti mérkőzések megszervezése volt. A mérkőzések abban az időben elképesztően hosszúak (három óra) és durvák voltak. A meccsek gyakran a rendes játékidő letelte előtt végetértek, nemegyszer annyira súlyos sérüléseket szenvedtek a szemben álló csapatok játékosai, hogy nem tudták folytatni a játékot. A felszerelés is nagyon kezdetleges volt: hagyományos kesztyűk és katonanadrág. A játékszert -abban az időben még labda volt- préselt gumiból készítették és jóval nehezebb volt a napjainkban használt korongnál. Az ütőket bükk-, illetve tölgyfából készítették. A mérkőzések pedig a kikötőkben, a kaszárnya udvarokon, tavak és folyók jegén kialakított játéktereken kerültek megrendezésre. Idővel a szabályzat is jelentősen módosult, ugyanis a sérült játékosokat helyettesíteni lehetett. Később ez a játék meghonosodott az egyetemi központokban is, ahol a korábbi tizenegytől eltérően már elegendőnek bizonyult kilenc játékos is, ahhoz, hogy meglegyen a szükséges csapatlétszám. A játékidő a korábbi háromról másfél órára csökkent.

Az első jégkorong egyesületet 1880-ban alakították meg Montrealban, Montreal Association Amateur (M.A.A) néven. Az egyesület elnökének R.F.Smith-t nevezték ki, aki új szabályokat vezetett be. Javaslatára többek között az addig használt gömbölyű labdát négyzet alakú koronggal helyettesítették. Ezen szabálymódosítás a hockey elnevezést viselte és gyökeresen megváltoztatta az addig bandy-ként ismert játékot. Az új szabályzat egyik fontos előírása a passzolás terén hozott változtatásokkal járult hozzá a sportág fejlődéséhez. Az előírások szerint csak oldalra és visszafelé lehetett passzolni, ezért az előrehúzódott lesipuskás játékos nem tudott érvényesülni. A játékteret két részre osztották akárcsak más csapatsportokban. 1888-ban a montreali egyesület kezdeményezésére került megrendezésre az első turné amire meghívtak több kanadai csapatot is, azért, hogy bemutassák számukra az új szabályok szerinti játékot is. Mivelhogy a M.A.A csak hét jóképességű játékossal rendelkezett, a turné résztvevői megegyeztek abban, hogy minden csapat csak hét játékost küld pályára. Tulajdonképpen ez volt a hét játékost felvonultató kanadai jégkorong megszületésének pillanata, amely a Smith-féle szabálymódosításnak köszönhetoen jött létre. Az M.A.A-val párhuzamosan megalakult az Ontario Hockey Association amely magába foglalta Kanada valamennyi akkor létező csapatát. Az első hivatalos jégkorongmérkőzésre 1888-ban került sor Kingstonban egy egyetemista válogatott és a katonai iskola csapatai között. A játékosok fehér nadrágot viseltek, a játékszer négyzet alakú gumi volt, a korcsolyákat pedig egy bizonyos Jackson Heines tervezte. Ezek a korcsolyák már acél élűek és magasabbak voltak, úgyhogy gyorsabban lehetett velük haladni. Ebben az időszakba a jégkorong a legfontosabb sportág lett Kanadában. Megjelentek az első fából készült lelátójú stadionok, amelyek akár több ezer néző befogadására is alkalmasak voltak. A pályák felületét már az új szabályzat szerint jelölték meg, a játékszert egy idő után lapossá és kerekké alakították. A csapatok elkezdték a játékosokat hivatalos formában egyik csapatból a másikba igazolni. Ezeket az átigazolásokat is előírások szabályozták. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy a sportág Kanadában szervezett keretek közé került. A klubok között hamarosan elkezdődött az ország legjobb játékosainak megszerzéséért vívott küzdelem. 1890-tol a játékosok átigazolásáért komoly pénzeket kezdtek fizetni. Abban az időben minden csapatban volt három, négy fizetett játékos, de ennek ellenére a jégkorongot továbbra is amatőr sportágnak tekintették. A mérkőzések egyre inkább látványosakká váltak, és ennek hatására is, 1893-ban lord Stanley egy 50 dollár értékű serleget adományozott a kanadai bajnokság nyerteseinek. A Stanley Kupa a játékosokat egyértelműen ösztönözte, viszont nem kevesen voltak azok akik élesen bírálták ezt a gesztust. Különösen a kimondottan amatőr játékosok alkotta csapatok emelték fel a szavukat. 1894-ben néhány kanadai játékos, élükön Geo Meagerrel, átkeltek az óceánon. Európába érkezve több bemutató jellegű mérkőzést játszottak. Ezeken a mérkőzéseken már csak hat-hat játékos mérkőzött egymás ellen. A kapuk is kisméretűek voltak ezeken a bemutatókon. A kanadaiak által bemutatott játék hamarosan elnyerte az európai fiatalok tetszését is. Az első európai jégkorong klub 1895-ben alakult Párizsban, Hockey Club néven. Egy évvel később Londonban már öt résztvevős turnét hirdettek. Akkoriban a kanadai jégkorongnak nagy volt a vonzereje Angliában. Két évvel később Prince's Ice Hockey néven félprofi klub alakult, melynek tagja volt néhány kanadai játékos is. 1917. november 22-én létrehozták a kanadai első ligát, közismertebb nevén a National Hockey League-t (NHL). A ligába az első benevezett csapatok a Montreal Canadiens, Montreal Wanderers, Ottawa Club és a Quebec Club voltak. Az NHL megszületésének évében pontosabban 1917. december 19-én átadásra került Torontóban az első műjégpálya az Arenas. 1924-1926 között az NHL-be való felvételüket kérték a következő amerikai profi csapatok is: Boston Bruins, Pittsburgh Pirates, New York Rangers, Chicago Black Hawks, Detroit Rangers. 1926-ban a profi liga már tíz csapatot vonultatott fel amelyeket Keleti és Nyugati csoportokba rangsoroltak. A hegyományokhoz híven az NHL vezetősége eldöntötte, hogy a trófeát amiért a csapatok küzdenek nevezzék Stanley Cup-nak. Fokozatosan a jégkorong az ország elsőszámú sportága lett. 1961-ben átadták rendeltetésének a Hull-bán levő jégpalotát, amelyben minden évben megrendezik a Stanley Kupa döntőjét.

A jéglabdázás előzte meg hazánkban is a jégkorong meghonosodását. 1899-ben már történtek kezdeményezések a jéglabdázás bevezetésére, de csak 1907-ben került sor az első nyilvános mérkőzésre. A BKE jéglabdacsapata legyőzte a különböző osztrák, cseh és német csapatokat, sőt 1914-ben Európa legjobb klubcsapatának számító Leipziger SC együttesét is., ezzel előkelő helyet kivívva magának. Az első világháború után a műjégpálya megnyitásakor kezdődött el hazánkban a jégkorong elterjedése. 1927-ben vett részt először a magyar válogatott Európa-bajnokságon, két évvel később Budapest volt az EB színhelye. A következő évtizedben már volt olyan játékosunk, aki elérte a nemzetközi színvonalat. A válogatott csapat elért számottevő sikereket is: 1934-ben a világbajnokságon az 5-6. helyen végzett, két alkalommal döntetlent ért el Kanadával szemben. Főiskolásaink többször nyertek világbajnokságot is. Hazánkban három klubcsapat jelentette az egész jégkorong sportot. 1937-ben írták ki az első bajnokságot. A következő évtized elején emelkedett a csapatok létszáma, de komolyabb játékerőt öt csapatnál több akkor sem képviselt. Nem jártak sikerrel azok a kezdeményezések, amelyekkel a vidéki csapatok bekapcsolódását szorgalmazták. Legjobbjaink a feltételek hánya miatt sokáig nem tudtak lépést tartani a jobb lehetőségekkel rendelkező országok jégkorongozóival. 1990-es évektől kezdődően jelentős fejlődés ment végbe a hazai jégkorongozásban. Ennek eredménye-képpen a 2002-ben Székesfehérváron és Dunaújvárosban rendezett B csoportos világbajnokságon válogatottunk csak hajszál híján nem jutott fel a világ élvonalát jelentő A csoportba... A jégkorongozás pontos eredetét tekintve csak különböző feltevésekre alapozható. Már a rómaiak is játszották az indiai eredetű gyeplabdát, amely valószínűleg e játék őse. A XVI-XVII. században, Hollandiában a jégkoronghoz hasonló játékot már játszottak a jégen, erről festmények és rézkarcok tanúskodnak.