Sok szempontból emlékezetes marad a 2022/2023-as szezonunk. Közel 5 hónapon keresztül hazai jégen készülhettünk, de január végén gazdasági okok miatt le kellett állítani a jég hűtését. Némi szervezéssel és az ellefelek sportszerű hozzáállásával sikerült a hazai mérkőzéseinket még február eleje előtt Szombathelyen lejátszani.

Sipos Pált kérdeztük tapasztalairól.

Röviden összefoglalnád, hogy milyen erősségű kategóriában indultunk? Összességében hány mérkőzésen/tornán szerepeltünk?
Az U12-es csapatunk a "sárga" kategóriában versenyzett, ahol 18 gárda játszott egymással. A csapatok keleti és nyugati csoportra voltak osztva, így a legmesszebbi ellenfelünkhöz Budapestre kellett utaznunk. A bajnokságban összesen 18 meccset játszottunk. Az eredményt itt nem számolják, a mutatott játék a fontos. Többségében sikerült felvennünk a versenyt az ellenfelekkel úgy is, hogy nekünk nagyon fiatal volt a keretünk.

A bajnokság végén beneveztünk ugyanebben a kategóriában a Magyar Kupába is, ott 20 csapat közül a 12. helyen végeztünk. A selejtező során nagyon jó teljesítményt nyújtottak a gyerekek, benne volt, hogy 4-5 hellyel előrébb végzünk. Sajnos ez nem sikerült, de így is szép eredményt értünk el.

Mi volt a kitűzött célod, és hogy látod, elértük-e ezt?
Eredmény tekintetében nem volt célunk a bajnokságban, hiszen itt nem számoljuk az eredményt. Fontosabb, hogy technikailag képezzük a gyerekeket és elindítsuk a csapattá válás folyamatát. Ebben úgy érzem, hogy január végéig sikerült teljesítenünk rész célokat, de utána a jéghiány közbeszólt.

A kupában szezon előtt úgy éreztem, hogy a selejtezőben megszerezhetjük a harmadik helyet és a 9-12. hely valamelyikéért küzdhetünk majd. Ez így is lett, de kis szerencsével akár előrébb is kerülhettünk volna.

Bármelyik korosztályt nézzük, az is fő cél, hogy a lehető legtöbb gyereket tartsuk bent a sportban. Sajnos szezon közben 2 játékos is befejezte a jégkorongot a csapatomból, miattuk szomorú vagyok, de örülök, hogy vannak újonnan csatlakozott játékosok is. Akik pedig felkerültek az U14-be, nagyrészt elég képzettek ahhoz, hogy ott is megállják a helyüket.

Milyen változásokkal kellett megbirkózni szezon közben?
Voltak új igazolásaink a szezon előtt illetve közben is, akik nagyon gyorsan beilleszkedtek a csapatba. Egy pillanatig sem volt kérdés, hogy jól fogják érezni magukat nálunk.

Az nagyon nehéz volt, amikor januárban elfogyott a jég alólunk. Onnantól érezni lehetett egy törést a játékosaink fejlődésében, kicsit elveszett az a lendület, ami egész szezonban benne volt a csapatban. Szerencsére ez csak átmeneti volt, mostanra újra a régi lendületet látom a srácokon.

Mi volt az, amiben erősek voltunk?
Az erősségünk a gyerekek munkája és a csapaton belüli jó hangulat volt. Bárhol edzettünk vagy játszottunk, ez a kettő mindig jellemző volt ránk. A játékosaink mindig mindent beleadtak, jól akartak edzeni, jól akartak játszani. Ez magával hozta a jókedvet, akár a pályán voltunk, akár az öltözőben, akár a buszon. Azt hiszem, hogy a közösségépítés is fontos feladata a klubnak és örülök, hogy a gyerekek szeretnek ide járni.

Bár a háttérben mozognak, de itt szeretném megemlíteni azt a szülői gárdát, ami a csapatunk mögött áll. Mindig támogatnak minket, megoldják, hogy a játékosok ott legyenek az edzéseken és mérkőzéseken, önkéntes munkával segítenek a csarnokban. Ez nagy erősségünk és meg is kell tartanunk a jövőben. Köszönettel tartozunk a szülőknek!

Maradt-e benned hiányérzet?
Ahogy mondtam, januárig jól haladtunk, utána azonban nem sikerült megvalósítani azt a fejlesztést, amit szerettem vagy inkább a gyerekekkel közösen szerettünk volna. Most más területekre kell koncentrálnunk, a javunkra kell fordítanunk ezt a helyzetet is. Nehézségek mindig is lesznek, de túl fogunk lépni rajtuk.

Sok-sok nélkülözés, idegenbeli "hazai" pálya után, milyen érzés volt "igazi" hazai pályán jégre lépni?
Fantasztikus érzés. Szerintem a gyerekek ebben a korban még nem értik teljesen, hogy mi történik ilyenkor, de azért valamennyire érzik a pozitív hatásait a hazai környezetnek. A rengeteg szurkoló, az hogy a saját öltözőnkben készültünk, egy plusz motivációs töltetet ad. Minden adott itthon ahhoz, hogy jó dolgokat vigyünk véghez.

Mi volt számodra a szezon legemlékezetesebb pillanata?
Sok-sok nagyszerű pillanat volt, de az első gólok meglövése ezek közül is kiemelkedik, volt akin ekkora mosolyt még sosem láttam és volt olyan, is, akinek örömkönnyek csorogtak le az arcán. Fantasztikus, hogy a sport már gyerekkorban is ilyen érzéseket vált ki.

Egy másik érdekes élmény, amikor a Magyar Kupa utolsó selejtező mérkőzését büntetőkkel elveszítettük. Ez lehetett volna nagyon szomorú is, mindenkinek az arcára volt írva a csalódottság az öltözőben. Aztán bekopogott az ellenfél edzője és gratulált a csapatnak. Azt mondta, hogy megérdemeltük volna a győzelmet és hogy fantasztikusan játszottunk. Elmondta, hogy óriásit fejlődtek a srácok és bátorította, vigasztalta őket. A gyerekek megköszönték és talán megértették azt is, hogy talán ez még egy győzelemnél is fontosabb volt.

Van-e olyan játékos, akiket külön kiemelnél?
A csapatot sok kis egyéniség alkotja, akiket meg kell tanítanunk együttműködni. Őket mind-mind ki lehetne emelni valamiért: egy-egy pozitív tulajdonság vagy jó képesség miatt, de akár egy pillanat miatt is, amivel valamilyen hatást váltott ki. Ez így van jól, így teljes a csapatunk.