A soron következő korosztály jeges szezonjának értékelésére Tarcsi Dani U16-os edzőnket kértük fel. Dani első évadját töltötte nálunk és ő kapta meg klubunk első U16 nagypályás csapatának vezetőedzői feladatait. Nem volt könnyű a dolga újoncként: egy formálódó csapatot kellett irányítania.

Kezdésként felvázolnád, hogy milyen erősségű bajnokságban indultunk?
Az U16-os csapatunk - tekintettel arra, hogy először indultunk ebben a korosztályban - a C kategóriába nevezett.

Mennyi mérkőzésen játszottunk és milyen eredménnyel zártunk?
Az alapszakasz során 20 mérkőzésből 18 győzelem, 1 hosszabbítás utáni vereség illetve 1 vereség született. 199 gólt szereztünk és mindössze 33-szor sikerült ellenfeleinknek bevennie kapunkat.

Ezen alapszakaszban elért eredménnyel sikeresen feljutottunk a B osztály alsó házának rájátszásába, ami kiváló  eredmény. A helyosztókon 6 meccset játszottunk, amelyeken egyre javuló játékkal, bravúr győzelmekkel megnyertük a csoportot, és a 32 csapatos mezőnyben a 25. helyet szereztük meg. Első éves csapattól ez egy nagyon jó teljesítmény.

Mi volt a kitűzött célod, és véleményed szerint elértük-e ezt?
A szezon elején kitűzött cél nem volt kisebb, mint az, hogy a maximumot hozzuk ki a bajnokságból, azaz a C csoportból jussunk tovább és játsszunk B csoportos csapatokkal is. Ezt fáradhatatlan munkával el is értük.

Milyen változásokkal és kihívásokkal kellett megbirkózni szezon közben?
Sajnálatos módon a szezon első felében komolyabb sérülések gyengítették a csapatunkat, két meghatározó játékosunk esett ki gyakorlatilag a teljes szezonra a rotációból. A dupla meccsapos terhelés komoly kihívást jelentett az U18-ba feljátszó játékosaink számára.

Véleményem szerint a szezon közbeni "talajvesztés", amit a jég megvonása okozott január végén, inkább jó hatással volt csapatunkra. Bár az edzések száma felére csökkent, a gárda legfontosabb és legerősebb oldala sokszorosára nőtt.

Ezalatt mire is gondolok? A morális, illetve mentális szál, ami összekötötte a játékosainkat a szezon során, erős kötéllé nőtte ki magát a rájátszásra. A szezon második felében picit megízlelhették a játékosok, mi is az igazi akaraterő és a motivált győzni akarás.

Szerinted mi volt az, amiben jók, erősek voltunk?
A csapat erősségét minden szempontból az összetartás képezte. Számtalan mérkőzésen sikerült bebizonyítanunk: ha az ellenfél 2 góllal vezet, mi akkor is nyugodtan, higgadt fejjel tudunk küzdeni. Ez a tiszta gondolkodás sok esetben fordításhoz és győzelemhez vezetett.

Maradt-e benned hiányérzet?
Úgy gondolom, hogy a szezonunk során elért eredmények mellett senkiben nem maradhatott hiányérzet, hiszen remek teljesítményt nyújtottunk, mind a jégen bemutatott munkában, mind pedig a jégen kívüli közösen megélt pillanatokban.

Milyen volt "hazai" pályán jégre lépni?  
Játékos múltamból kiindulva megemlíteném a hazai pálya veszélyét, illetve szépségét. Sokan úgy gondolhatják, otthon játszani a legjobb. A hazai pályán sokszor kialakul a játékosokban egyfajta megfelelési kényszer, ami meg tudja zavarni a mentális felkészültséget, erre mi sem mutat jobb példát, minthogy az egyetlen rendes játékidőben történt vereségünket hazai pályán szenvedtük el. Mindaz, hogy klubunk egy ilyen színvonalas csarnokban rendezheti meg hazai mérkőzéseit arra ad okot, hogy fokozott önbizalommal, illetve magabiztossággal és rutinnal léphessenek játékosaink pályára a következő szezonokban.

Számodra mi volt a szezon legemlékezetesebb pillanata?
A legemlékezetesebb mérkőzés az volt, amit az alapszakaszban a nagy rivális Hatvan csapata ellen vívtunk meg idegenben.
1:10-zel a meccs vége előtt ellenfelünk 4-2-re vezetett. Mindössze 1 perc volt hátra, igazság szerint egyetlen dolog volt, ami miatt elhittem, a győzelem reális cél lehet: a 15 játékosom tekintetéből áradó küzdésvágy és győzni akarás. 5 másodperccel a mérkőzés vége előtt 4-4-re sikerült kiegyenlítenünk, majd a hosszabbításban bezsebelni a győzelmet.

Őszintén megvallva játékosként sosem éreztem ennyire elérzékenyültnek és boldognak magam. Az öltözőben a könyeimmel küszködve mindössze annyit tudtam mondani, "Megcsináltuk, menjük haza!"

Van-e olyan játékos/játékosok, akiket külön kiemelnél valamilyen ok miatt?
Véleményem szerint nem szükséges kiemelni senkit, hiszen mindenki tudja nagyjából, hogy kinek milyen szerep jutott csapatunkban ebben a szezonban. Egy-egy játékos hatalmas fejlődésen ment keresztül önmagához képest, míg mások hátukon vitték végig a csapatot.

Talán akiket kiemelnék, azok a feljátszó játékosok. Az U14-es csapatból feljátszók, illetve az U16-ból U18-ba feljátszó játékosok teljesítményét és kitartását szeretném megköszönni és dicsérni, hiszen elképesztő munkát végeztek. Nélkülük nem sikerült volna elérni klubunk ezen szezonra kitűzött céljait.

Összefoglalásként egy záró gondolat a szezonnal kapcsolatban...
Végül, de nem utolsó sorban meg szeretném köszönni a szülők támogatását, hiszen rajtuk múlik minden döntés, illetve út, ami a gyerekek számára megnyílik. Mi edzők igazából pedagógusként, tanárként, pszichológusként, példaképként, barátként, de leginkább útmutató táblaként szolgálunk, melyet követve remélhetőleg magabiztos, öntudatos és sikeres embereket sikerül faragni a gyerekekből, hiszen "A sport nevel…" .