Júliusban a nyaralások és egyéb okok miatt sok hiányzóval voltunk kénytelenek nekivágni a könnyűnek nem nevezhető körülmények közé tervezett döntőnek Bécsben, az ASKÖ Sporttelepen. Melegnek ígérkezett a nap, ráadásul a nekünk nem annyira kedvező kicsi betonpályán kellett megvívni a mérkőzéseket.

Az elődöntőben:

Szombathelyi Pingvinek - Styrian Panthers 9:5 (2:2, 4:3, 3:0)

Nehéz kezdés, magabiztos harmadik harmad
Nem indult jól a meccs, idegesen kezdtünk, két elkerülhető gólt követően 7 perc után 2:0-ra ment az ellenfél. A 10. percben Bognár Gergely, majd Németh Milán révén egyenlítettünk. Kapkodtunk, sok bosszantó hiba volt a játékunkban. Az első harmad végén 2:2-vel álltak a csapatok.

A második játékrész is borzasztóan indult, bő 1 perc után ismét ott volt az előny. Minden egyes labdáért hatalmas küzdelem folyt, szívósan tapadt ránk az ellenfél. A 17. percben Németh Milán egalizált, majd a 22. percben Kariusz-Horváth Máté bravúros, hátrányban szerzett találatával először vezettünk a meccsen. Sajnos nem sokáig, a 25. percben egyenlített a stájer csapat, majd emberelőnyben is kaptuk egyet. A hajrát mi bírtuk jobban, először Horváth Döme majd Bognár Gergely révén bevettük az ellenfelünk kapuját, így minimális előnnyel mentünk szünetre (6:5).

Az utolsó játékrészben kicsit átrendeztük a sorokat, sokkal stabilabb lett a védekezésünk, amiből aztán veszélyes támadásokat tudtunk felépíteni. A 33. percben Bognár Gergely újabb találatával már két góllal vezettünk (7:5). A 35. percben Soós Máté félpályáról szenzációsan elengedett, húzott lövése akadt be a hosszú felsőbe. A 39. percben Kariusz-Horváth Máté állította be a végeredményt (9:5). A győzelemmel kvalifikáltuk magunkat az esti döntőre.

A második elődöntőben a Lunatic Rockets csapata magabiztosan lépte le a sok hiányzót nélkülöző Tigers Stegersbach gárdáját, így az egész bajnokságban végig fej-fej mellett haladó riválisunkkal kellett megküzdeni az aranyéremért.

A bronzmeccsen a Styrian Panthers 10:3 arányban nyert a Tigers Stegersbach együttese ellen. Ezután következhetett a nap legfontosabb eseménye.

Álomhoki a döntőben

Szombathelyi Pingvinek - Lunatic Rockets 10:3 (6:0, 2:1, 2:2)

Jó egy órás késéssel, a himnuszok lejátszása után végre kezdetét vette a döntő. A hazaiak mindössze 6+1 játékossal álltak fel a kezdéshez, ami nem volt meglepő, mert a bajnokságban eddig hasonlóan karcsú létszámmal léptek pályára.

Az első harmad álomszerű játékot hozott. Rögtön a bedobás után magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést, voltak lehetőségeink, de ezek kimaradtak. Mezőnyben elképesztő fegyelmezettséggel, és koncentrációval dolgoztak a mieink. A Horváth testvérek - Juli és Döme - kullancsként tapadtak az Lunatics legponterősebb játékosára, akit látványosan kivettek a játékból.  

Az első sorunk szabta meg a játék képét, Bognár Gergely parádézott, majdnem minden gólból szerepet vállalt, de  szinte mindenki önkívületben játszott. A 9. és 12. perc között három remekbe szabott találatot szereztünk a Laki Csanád, Bognár Gergely, Németh Milán trió révén. Az ellenfél láthatóan megzavarodott a bekapott góloktól, a harmad végén  6 másodperc alatt még kétszer mattoltuk a hálóőrüket, így 6:0-ás eredménnyel mehettünk szünetre.

A második játékrész elején szépített a hazai együttes, ám csapatunk legfiatalabb játékosa, Horváth Döme emberelőnyből illetve Bognár Gergely gondoskodott róla, hogy ennél közelebb ne tudjanak férkőzni. Ehhez kapusunk, Németh Lóránt a nap védését bemutatva járult hozzá: egy eladott labdát követően kettő támadó vihette rá a játékszert a kapusunkra, aki egészen hihetetlen, már-már NHL-es mozdulattal, a levegőben repülve ütötte ki a hálóba tartó labdát. A Lunatics játékosai láthatóan frusztrálttá váltak, nem riadtak vissza egy-egy keményebb, durvább megmozdulástól sem, kisebb sérüléséket okozva a játékosainknak. A második szünetre 8:1-es megnyugtató előnnyel vonulhattak mieink rövid pihenőre.

Az utolsó harmadban Szabó Bendegúz cserélte a kitűnő teljesítményt nyújtó Németh Lórántot, és Bendi is remekül őrizte a kapunkat. A 40. percben az addig is nagyon bátran játszó Cselényi András remek góllal íratta be magát a jegyzőkönyvbe: egy elcsent labdát ütött be higgadtan a rövid sarokba.
A meccs utolsó találata Hegedüs Árpád nevéhez fűződik, aki Laki Csanád emberelőnyös lövésébe piszkált bele védhetetlenné változtatva a labda irányát. A két gól között még szépítettek a hazaiak, két elkerülhető találattal, a koncentráció érthetően már nem volt olyan hatásfokú, mint korábban, de ezt senki sem bánta már különösebben.

A lefújást követően felszabadult örömünnep kezdődött a kapunk előtt, amelyhez természetesen az edzőink is csatlakoztak.

Csodálatos győzelem volt, teljesen megérdemelten nyertük meg a döntőt és a bajnokságot.

Estébe nyúlt az eredményhirdetés
A döntő lefújása után Michael Leitl, a liga igazgatója adta át a csapatoknak az érmeket, aki a ceremóniát megelőző beszédében nagy örömének adott hangot, hogy a tavalyi 3-mal szemben ebben a szezonban 7 csapatosra duzzadt a liga U16-os korosztálya.

A bajnokság legjobb játékosa címet csapatunk csapatkapitánya, Németh Milán kapta meg, a legjobb kapusának járó díjat pedig Moritz Köllingnek (Lunatics) adták.

A góllövőlistán is taroltak a  Pingvinek, az első helyezett Bognár Gergely lett 49 ponttal, Mazzag Bendegúz 48 és Németh Milán 46 ponttal zárt mögötte.

A végeredmény:
1. Szombathelyi Pingvinek
2. Lunatic Rockets
3. Styrian Panthers
4. Tigers Stegersbach
5. Mad Dogs Wr. Neustadt
6. Red Dragons Altenberg    
7. 95ers Rockets

Bosnyák Márkó edzőnk érthetően nagyon boldogan nyilatkozott a finálé után: "Gratulálok mind a 27 játékosomnak, aki hozzájárult ehhez a sikerhez. Megkoronáztuk az idei szezont, és így mindenki elégedetten mehetett szünetre. A döntőn nyújtott teljesítményünk minden várakozást felülmúlt, és még engem is meglepett, hiszen egy fináléban 15 percet követően 6:0-ás vezetéssel állni komoly teljesítmény. Eddig nem ehhez voltunk hozzászokva, hanem ahhoz, hogy azt utolsó harmadban fordítjuk meg a mérkőzéseink nagy részét, mint ahogy tettük az elődöntőben. Ezúton kívánok mindenkinek kellemes nyarat abban a tudatban, hogy még keményebb edzésekre lehet számítani a következő szezonban... "

Benkő István edzőnk pedig így értékelt: "Az első mérkőzésen megküzdöttünk a műanyag borításról betonra átállással. Taktikailag és a játék majdnem minden szegmensében teljesen mások a körülmények. Gyakorlatilag egykapuztunk, de az eredményjelző mégis 5:5-öt mutatatott 25 perc után. Szerencsére az utolsó harmadra már kiütközött az előnyünk és játékban is megtaláltuk azt, amiben igazan jól tudunk működni. Az eredmény nem feltétlenül tükrözi, de magabiztosan és megérdemelten jutottunk a döntőbe.
A döntőtől én magam egy nagyon nehéz, ki-ki meccset vártam. Az összecsapás előtt csak annyit beszéltünk meg, hogy a végsőkig harcolunk, kizárunk minden külső tényezőt, és feltesszük az i-re a pontot. Már az első percekben látszott a játékosainkon, hogy mentálisan és taktikailag is 100%-ban tudtuk a dolgunkat.
A csapatjátékunk feljavult, minden pályára lépő játékos határozottan és céltudatosan végezte a dolgát. Az első harmad végére szabályosan átrobogtunk az ellenfelünkön. Egyéneknél elő-előfordul, de egy teljes csapatra nagyon ritkán mondható el, teljes extázisban játszottunk. Nagyon hosszú, és sok munkával teli szezon van mögöttünk. Kiemelni nem szeretnék senkit, csapatként nyertük meg a bajnokságot. Augusztusban folytatjuk a munkát."

A bajokságban részt vevő csapat tagjai:
Németh Lóránt, Szabó Bendegúz, Pongrácz Marcell (kapusok)
Bognár Gergely, Cselényi András, Fatalin László, Fullár Csanád, Fullár Emma, Hegedüs Árpád, Herman Bence, Horvath Dömötör, Horvath Julia, Jagodics Adél, Kariusz-Horváth Máté, Kariusz-Horváth Panna, Laki Csanád, Mazzag Bendegúz, Mazzag Sarolta, Németh Milán, Pálmai Fülöp, Soós Máté, Szabó Barnabás, Török Lilla, Vaspöri Dominik, Zsigmond Bence (mezőnyjátékosok)
Bosnyák Márkó, Benkő István, Csergő István (edzők)